A koszorú csendesen pihent az asztalon, mellette már ott ült a Béke gyertyája, aki a gyerekeknek mesélt egy héttel korábban. Mellette várakozott a következő gyertya – vékonyabb, szerényebb, de a szemében mély ragyogás csillogott.
Ő volt a Hit gyertyája.
– Jaj, de izgulok! – suttogta. – Mi lesz majd, ha a gyerekek nem értenek majd meg? A hit olyan csendes, olyan láthatatlan….hogyan fogom megmutatni nekik?
A Béke gyertyája mosolyogva hajolt hozzá.
– Nem kell megijedned. A Hit nem hangos, nem mutatós. A Hit belül él. Te csak mesélj erről és ők majd érezni fogják.
A Hit gyertyája éppen bólintani készült, amikor megjelent egy kisgyerek, a múlt heti vendég.
– Ma rajtad a sor, ugye? – kérdezte csillogó szemmel.
– Igen – suttogta szerényen a gyertya. – Szeretném, ha tudnátok…..higy mindenkiben ott él egy pici láng. Akkor is, amikor még nem látjátok. Ha hisztek a jóban, a láng elkezd világítani.
A gyerek elmosolyodott és meg is értette. Amikor a gyertyát pedig meggyújtották, apró lángja olyan volt, mint egy halk biztatás:
” Higgy bennem, higgy a jóban, és a fény megmutatja az utat.”
Áldott második adventot kíván az Erzsébet telepi egység