Március 22-én pénteken új kalandban volt részünk – 12 tehetséges tanítványom kipróbálta magát élete első társasének versenyén, Szolnokon. Az, hogy a szereplés szépen sikerült – ezüst minősítéssel térhettünk haza -csak hab volt a tortán. Ami az igazi élményt adta, az a közösen, jó hangulatban eltöltött nap volt. Reggel még elénekeltük a suli aulájában a versenyműsort, aztán örülhettünk, mert EMELETES vonat jött értünk Szolnokra 😉

Ott megkerestük a város legjobb pizzériáját (igazi kovászos , nápolyi pizzát sütnek kemencében, érdemes kipróbálni – Ciao pizza, ez itt a reklám helye :)) A jól sikerült verseny után – ahol a zsűri is megerősített bennünket, hogy jó úton járunk – hogy elérjük a hazafele induló vonatot, “taxiba ültünk, mint a sztárok”. A srácokat elnézve ez volt a nap csúcspontja. A hazautat végigénekelték a gyerekek…. valahogy tanárként mindig ezen dolgoztam, hogy legyen a zene öröm, s legyen egészen az övéké. Ezen a pénteken úgy éreztem, valami sikerült ebből.

Buda Sára